Esti ima
A fényes nap immár elnyugodott,
A föld szintén sötétben maradott,
Nappali fény éjjelre változott,
Fáradtaknak nyugodalmat hozott.
Minden ember megy nyugodalomra,
Az Istentől kirendelt álomra,
De én Uram, úgy megyek ágyamba,
Mintha mennék gyászos koporsómba.
Midőn ágynak adom a testemet,
Deszka közé zárhatom életmet,
Hosszas álom fogja bé szememet,
A kakasszó hozhatja végemet.
Vessünk számot hát édes Istenem,
Hogy lelkemet ne kelljen féltenem.
Hogy lehessen bátrabban szólanom,
Midőn meg kell előtted állanom.
Napkeletről egész napnyugatig
Szent nevedben bíztam én fáradtig.
De megbocsáss, mert szívemből szánom,
Könyvek miatt szememre nem jő álom.
Ne szólíts ki Uram készületlen,
Ne szólíts ki Uram készületlen,
Vezess elő az enyhítő kútra,
S úgy bocsáss el engem a nagy útra.